Jaksa Tímea – blog – Tímea Jaksa

Bár ez a fotózás a balatoni sorozat előtt volt, mégis ezt hagytam utoljára. Nagy kedvencem lett ez a sorozat.
Tematikus esküvő még ritkaságszámba megy itthon. Egyre több esküvőn látok jó ötleteket, érdekes mozzanatokat, de olyan, ahol minden egy témára és annak hangulatára épül ritka.
Ha ilyen jól meghatározza a pár a hangulatot, a helyszín is könnyebben adja magát, amelybe azt el tudjuk helyezni. Persze nem árt a szerencse sem és az, hogy egy helyszínen így fogadjanak bennünket, lehetőséget adva a fotózásra mindenütt. Ezúton is köszönet az Astoria Szállodának a hangulatért.

Az ilyen fotózásokat visszanézve mindig megerősödik bennem, hogy azon kevesek közé tartozom, akik az álmaikat élik meg. Tudom, hogy többnyire arról írok, ami jól sikerül. A hosszú éjszakákat, a határidők okozta nyomást, a rengeteg apróság, aminek a koordinálása kemény munka ritkán elemzem. Szezon vége van. Ilyenkor mindennél nagyobb szükség van arra, hogy a fotózással eltöltött idő élmény legyen. Hogy a munka részt meg tudjam csinálni. Ha kérdéseim lennének azzal kapcsolatban, hogy miért is ülök a gép előtt most is, ahelyett, hogy például egy régen látott baráttal találkoznék, az ilyen sorozatok megadják a választ…

Kati&Attis Hotel Astoria from timeapictures on Vimeo.

Katit&Attist már ismerhetik a rendszeres blogolvasóim. Az utolsó fotózásuk slideshowjánál már egy kicsit írtam is róluk.
Most akkor kezdeném előről.
A készülődésről soha nem csinálok külön slideshow-t. Az egy bevezetés az esküvőbe, egy kis hangulat, pár kép az esküvő előtt. De ez a készülődés legalább annyira rólam szólt, mint róluk. Az egész menetrendje profin meg volt szervezve. A csajos sminkelés elejére rakták a menyasszonyt, hogy utána fotózhassam egy kicsit, amíg a többiek végeznek. Mert tudták, ha meglátom a házat, ahol készülődünk, tele leszek ötlettel.

Átlátszó vagyok, vagyis inkább könnyen olvasható. Pontosan tudták, mire fogok reagálni mint ember és mire mint fotós. Hogy imádni fogom az egész hangulatot, a vidámságot, a könnyedséget, ami ott volt. Fotósként pedig rákattanok a kellékekre, amelyek nagy része tudatosan volt elhelyezve. Volt egy pillanat, amikor szinte már el is szégyelltem magam, hogy mennyire könnyen manipulálható vagyok. Kati pontosan tudta mi a kedvenc színem, gyűrűben, párnában és még a cipőben (!) is azt választotta. Remélem nem csak miattam, de engem az elején elkapott ezzel. Az, hogy a tesó cipője az ablakban van, a nyaklánc hegyek között, hogy a tükör (amit erre az alkalomra hoztak) tökéletes helyre van lerakva. Hogy függöny került fel oda, ahol eddig nem volt, mind része volt a játéknak. És én szépen mint egy kisgyerek a cukorkákat szedegetve mentem végig rajta

A szervezéshez az is hozzátartozik, hogy a vőlegénnyel nem én készülődtem, hogy csak rájuk koncentrálhassak. Így köszönet Fender Csabinak Attis képeiért.

Gond-e, hogy ennyire könnyen kiismerhető vagyok? Nekem nem. Egyszerű dolgok motiválnak emberként is. Szeretet, elismerés, odafigyelés. Ezekből tőlük olyan hullámokban kapom, hogy sokszor elgondolkodom, hogy tényleg megérdemlem-e…

Ez tehát az ő készülődésük, ami rólam szólt

Nagyon szeretem a táncos esküvőket. Néha csak önmaguktól a résztvevők lelkesedésétől lesznek azok. Néha a páros egyik tagja táncol. Néha mindketten.
Itt az egész esküvő összefonódott a tánccal, annak is egy eddig fotós szemmel nekem ismeretlen fajtájával.
Eddig csak fesztiválokon láttam néptáncot. Ilyen közelről megélni sokkal érdekesebb volt. Judit és István az együttesen keresztül ismerkedtek meg, a leánykérésben és a nászútban is részük volt
Bár Judit nem tagja az együttesnek sokfelé elkíséri őket. Így az én szememnek mikor együtt táncolt velük fel sem tűnt, hogy nem aktív tag, mikor velük ropta.
A kedvenc részem az utcán táncolás volt. Igazi autentikus hangulat volt, a bituminon, tűző napon, 40 fokban, népviseletben, a zenekar kíséretében. Nehéz elhinni, de élvezték/élveztük. Szerencse, hogy az ő kreatívjuk is előtte nap volt, nem tudom, hogy bírtunk volna egy ilyen lendületű esküvőt egy hasonló lendületű fotózással egy napra összerakva…

Bár többnyire bőven elég vagyok magamnak, van az úgy, hogy szeretném, ha kettő lenne belőlem.
Nóriék Békéscsabán lakodalmaztak. Ami nem lett volna akadálya annak, hogy a napot velük töltsem. Bár korán bejelentkeztek nálam, már sajnos foglalt volt a dátumom. Így egy kedves kolléganővel, Varga Nórival osztoztunk rajtuk.
Enyém lett a kreatív sorozatuk. Egy nagyon jó csütörtök délutánt töltöttünk együtt. Vidáman, tele energiával, pörgéssel, nevetéssel. Nóri profi modellé formálódott előttem. Kornélban imádni való volt az a humor és megértés amivel a ‘menyasszonyságra’ tekintett. Értette például az esküvő cipellő sarkalatos kérdését
Nehéz volt búcsút inteni nekik azzal a tudattal, hogy nem én leszek velük a napjukon. Gyorsan összeraktam egy retusálás nélküli slideshow-t (itt már a javított szerepel) amit az esküvőn levetítettek. Nem mondom, hogy ezzel könnyebbé tették a dolgot, hiszen látni, hogy mit szólnak a képekhez szintén nagy kedvencem egy-egy esküvői vacsorán.
De ne panaszkodjak! Hiszen alkalmazkodtak, igazodtak, mindent megtettek azért, hogy valahogyan mégis részese legyek az ő esküvői történetüknek.

Tavaly már többször jártam kint Visegrádon. Amikor ismétlek egy helyszínen mindig felmerül bennem, hogy hogyan is lesz ez most más. Hogyan fotózok majd újat.
A megoldást szerencsére nem nekem kell megalkotnom adják a párok. Anita&Szabolcs mindannyiunknak egy új történet, új szerelem, új vendégek. Az ő esetükben valahogy a fények is igazán jól álltak össze. Épp akkor a templomban, a teraszon, az étterembe becsillanva a naplementében, az áradó Dunán. Nehezen válogattam bele a képeket egy slideshowba, 3x kellett visszamennem a szerkesztésben, mert mindig sok lett.
Ma adtam át a fine art albumukat. Élmény volt azt is újra átnézni, ezeket a képeket olyan nyomatban látni, amelyek fantasztikus színeket hoztak ki. Volt egy pillanat, mikor arra gondoltam, ezt az albumot szívesen megtartanám magamnak
A zeneválasztás is egyértelmű volt számomra. Ez a zene rajta van az ipod favourite playlist-emen. Amikor meghallottam, hogy ez a nyitó táncuk zenéje, tudtam, nem keresgélek majd…

Anita&Szabolcs from timeapictures on Vimeo.

Annyi mindent írnék róluk.
Azt sem tudom hol kezdjem.

Aki rendszeres olvasóm a Néveri családot ismeri már. Azzal a fotózással kezdődött nálam a szerelem. A párok iránti imádatom már néha kóros. Az ő esetükben azonban ez még rosszabb. Az egész családot imádom úgy ahogy vannak. És ők nagyon ott vannak. Különleges kapcsolatuk van egymással, rengeteg odafigyeléssel, energiával. És engem is befogadtak első pillanattól, korosztálytól függetlenül.
Még mesélek majd róluk, mivel ez a slideshow egy négyes sorozat utolsó része.

Hogy miért az utolsóval kezdem? Mert még tart a szabadságom hatása, még mindig érzem a vizet, a benne áradó nyugalmat. A sorozatot nézve is leginkább erre emlékszem. Már addigra megvolt az ő esküvőjük története. Ez a fotózás már csak a bónusz volt, egy játék amit mindannyian szívesen játszottunk.

Azt hittem Prága után már nem lehet velük mit kezdeni. Már mit fotózzak? Egy napot együtt töltöttünk egy fantasztikus városban beszélgetve, kávézva, ismerkedve, élvezve minden pillanatát az összhangnak. Ezután jön egy esküvő a hely és idő szabta keretekkel. Akármikor megnézem azt a végletekkel indult (utazás ítéletidőben) sorozatot mindig elérzékenyülök. Hiszen, abban ott minden benne volt.

Ezért is volt több kérdőjel bennem az ő szombatjukkal kapcsolatban. Szerintem még mindenki emlékszik erre az időjárásban igen szeszélyes májusra. Adott egy nyitott romtemplom, a hetek óta tartó esőzéssel. Az a nap sem volt sok helyen kivétel. De ott akkor igen. Mármint eső nem volt. Volt helyette nagy szél, borulás, napsütés és a végén már egy szinte giccses szivárvány.
Velük ez már azt kell mondjam sorsszerű volt. Hogy mindez kellett, hogy tudjak olyan képeket csinálni, hogy ne azt érezzük az eljegyzési sorozatuk jobb volt…
Az ő esküvőjük sem a hagyományos kategória volt, mivel aznap egy szűk körű vacsoráva folytatódott csak a ‘lakodalom’. Így a slideshow bár nappal ér véget, mégis teljesnek mondható. Az ő esküvőjük ez volt:

Esküvő Zsámbékon from timeapictures on Vimeo.

Már azt hittem tavasszal a ‘csak kreatívok’ történetét befejeztem. Évi és Marko története azonban számomra ismét egyedülálló volt.
Évi Magyarországról, Marco Finnországból származik, házasságuk egy 3. országban köttetik, mindenféle lakodalom, különösebb ceremónia nélkül. Aláírják a papírokat és ennyi. Már megszoktam, hogy nem mindenkinek a hagyományos esküvő a története, az álma.
Azonban Évinek volt egy álma, amit úgy érzett, hogy nem szeretne kihagyni. Egy sorozat róluk, menyasszonyként és vőlegényként. Így egy hazai látogatásuk alkalmával felöltöztek és az a délután lett az ő esküvői történetük egy fő állomása.

Engem is kicsit meglepett a történetük, de jól szórakoztam azon, mikor elképzeltem, hogy Évi bement a szalonba és mondta, hogy akkor ő jövő hét péntekre szeretne egy menyasszonyruhát bérelni