You are currently browsing the archives for június, 2009.
Nóri&Edy did not make my life easy. Following the American traditions the groom saw the bride in the church first. The interval between the ceremony and the dinner was really short. No matter how I tried we had 20 minutes for the creative session. However, the party made up for the lack of time 
This is their wedding story:
Mint azt említettem, Bogiékkal arra jutottunk az esküvő után, hogy valami módon még folytatjuk a történetüket. Nem pont ‘eljegyzési’ sorozatra gondoltunk, de azt hozta a sors, András, Bogiék hozzáállása. Így 10 nappal az esküvőjük után ismét volt szerencsém élvezni azt, ahogyan őket a kamera imádja.
Arra a kérdésre, hogy miért érdemes harmadszor is elmenni egy workshopra ugyanahhoz a fotóshoz?
Többek közt ezekért a képekért:
Bogi és Csabi hobbija a fotózás. Így határozottabb elképzeléseik és elvárásaik voltak. A pontos tervezés után mégis tele volt meglepetéssel az esküvőjük. Először is Bogi fantasztikusan él a kamera előtt. Gyönyörű menyasszony volt, aki szinte kivirágzott a fotózás alatt. Beálltam a rajongók sorába Csabi után…
Az időjárás nem kedvezett nekünk. De hiszem, hogy semmi sem történik véletlen. Talán épp az idő adta korlátok hozta elő bennünk, hogy folytassuk a sorozatukat. De ennek részleteit majd a következő bejegyzésben…
Szeretem, ha egy vőlegény aktív részese a fotózás szervezésének. A kreatív portrék helyszíne, bár egyszer régen fotóztam ott, Tamás érdeme.
Egy távoli szabadtéri helyszínből kiindulva végül egy belvárosi belsőben kötöttünk ki. Mivel kültéri polgárihoz volt szerencsénk, ami naplementében végződött, így velük kapcsolatban kivételesen elmondhatom, ha előről kezdhetenénk, sem szerveznénk máshogy.
Évi, Tamás, sok boldogságot!
Rita és Gergő esküvő előtti időszaka nem volt egyszerű.
Talán a képek is megmutatnak ebből valamit. A bánat és a boldogság közötti ingadozás ritka történet egy esküvőn.
Igazán megkapó volt ebben az esküvőben az a hit, mellyel a szertartást átélték. Ahogyan a templomban mindenki együtt imádkozott és együtt énekelt, az igazi csoda volt. Sokszor szinte a saját gépem hangját zavarónak éreztem, pedig az számomra igen kedves hang.
Még nem tudom, hogy mire tanított meg az az óra, de ott megállt az idő és a hit mindent áthatott.
