Vége van ‘ha én esküvőt fotózok nem esik’ hitemnek. Mindig büszke voltam (vajon miért?) a szerencsémre, hogy ha esett is, egész napos rosszidő még soha nem volt. Most sem volt egész napos eső. Csak éppen akkor kezdett zuhogni, amikor elkezdődött a fotózás. És este 10-ig abba sem hagyta. Eszti hősiesen hallgatta a süvítő szelet, nézte a sötétséget amelyből özönvízként jött a víz. Állt a templom előtt 13 fokban fedetlen vállakkal, mosolyogva.
A sorozatukat nézve ez mintha nem is velük történt volna. Egy jó esőhelyszín egy ilyen szép menyasszonnyal képes dacolni a szélsőséges időjárással is.
Zárójelben: nagy örömömre ma újra kamerám előtt álltak (külön köszönet Siminek az ifjú férjnek). Napfényben fürödve 
A végén pedig ismét vízben. De ez egy későbbi történet lesz….
…nem járták végig azt az utat, amelyet a párok többsége, ismerősön keresztül kerültek hozzám. De rácáfoltak az elméletemre, mely szerint elengedhetetlen az a sok órás böngészés, amivel az oldalamra el lehet jutni ahhoz, hogy egy páros tudja, hogy én vagyok a fotósuk esküvőjük megismételhetetlen pillanataira. Az első beszélgetéstől kezdve rendkívüli bizalommal voltak felém. Majd lelkesedéssel, végül őszinte elismeréssel halmoztak el. Annyi pozitív visszajelzést kaptam tőlük, hogy már nem tudom objektívan nézni a képeiket. Bízom benne, hogy tényleg sikerült összehozni valamit, ami érdemes arra a sok dícséretre, melyet tőlük kaptam.
Délután négykor a fényekre várva megálltunk egy pillanatra a vőlegénnyel. Mit is akarunk tulajdonképpen 4 hónappal az esküvő után? Van ennek bármi értelme?
A ttd-nek az igazán nincs számomra értelme. Nem szeretem széttépni a ruhát, összefestékezni (na jó egy kis tüzet egyszer lehet, hogy kipróbálnék). Hogyan lehetne ezt a fajta fotózást nevezni? Az angol megfelelője grunge photo session – talán ez áll legközelebb ahhoz, amit én 2. körben szívesen fotózok. Jó lenne valami találó magyar megfelelő kifejezés végre…
Mivel tele voltam bizonytalansággal (visszatérő vendégem) éltem kollégám, Fekete Csaba igen nagyvonalú ajánlatával és megkértem, hogy jöjjön el velem erre a fotózásra. Őt látni dolgozni-vele fotózni önmagában már olyan élmény, hogy az már garantálta nekem, hogy lesz értelme ennek a napnak is. Bármit is alkossak.
Ha jártál már a blogomon, Jolit és Tomit ismerheted. Joli lelkesedése Tomi kétségeit felülírta és minden részletet átbeszélve készültünk erre a napra. Aki másodszor is a fejét adja erre a fotózásra általában azért teszi, mert élvezi. De Joli odaadása azt hiszem felülmúlt mindent. Az egy dolog, hogy rajtunk egy ruhadarab nem maradt szárazon, de őt is úgy borították be a hullámok, amitől egy átlagos ember menekült volna. Ő pedig feküdt mozdulatlanul a sziklákon, dőlt a vízbe, járkált a hínárok közt. Nehéz elhinni, de víziszonyos
Csabával képtelenség az iramot tartani. Blogján már fent vannak a képek. Így én is igyekeztem, megelőzve több esküvői anyagot megcsinálni a slideshowt.
Ha bámki ifjú férjnek ezek után kétsége lenne, miért bújik szépséges felesége újra menyasszonyruhába, ezt a klippet látva, talán elgondolkodik
Számomra egy biztos, nagyon jó délután volt. A képeket nézve is érzem újra, amit ott, ez a hivatás számomra szerelem.
Melinda és Zoli képeinek hosszabb története van.
Mostanában, szerencsére egyre többször, a fotózás az esküvő szervezésében kulcsfontosságú szerepet kap. Ám Zoli ebben is kiemelkedő volt. A dátumban igazodott hozzám és olyan helyszínt keresett amelyért bármikor újra vezetnék 3 órát. Ehhez hozzájött a szakma szeretete részéről, egyenruhája ebben a környezetben vizális élmény. Képeiket olyan időtlennek érzem, akár 20 évvel ezelőtt is készülhettek volna. Ami egy esküvői sorozatnál szerintem kifejezett előny, hiszen így talán arra is van esély, hogy 20 év múlva is szívesen veszik elő az albumukat.
A hab a tortán, hogy Marci fiuk mellett, Zoli szavaival élve, egy pocaklakó is gyarapította a témát.
Ritkán szoktam kollégákról itt írni, de Gyenes Szilvia munkája mindenki számára igazi vizuális élmény, fotós blogba való.
Nem győztem fotózni az asztalokat, mind tele volt ötlettel, nem volt két egyforma. Már a színkombináció is meglepő volt, narancs, pink és lila és ragyogóan működött. Mikor üresen megláttam a termet nem gondoltam, hogy ilyen csodát lehet művelni vele. De neki játékos könnyedséggel sikerült. Minden jövőbeni párnak bizalommal ajánlom!
Continue Reading…