Kedves Olvasóim!
Meghitt Békés Ünnepeket kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen olvasómnak.
Dear Reader,
I wish you a peaceful and happy holiday to you all.
A képre kattintva az éves hagyományos fotózásunk képei jönnek fel. Évente egyszer összeszedjük a gyerekeket a családban és megpróbáljuk a lehetetlent és egy olyan képet összehozni, amin mind a 4 gyerek jól néz ki. A tökéletes most sem jött össze. Azért jól szórakoztunk, idén még én is kedvet kaptam és beültem közéjük. Jövőre a férjem sem kap kimenőt a fotózásból 
Ez volt a nyaram egyik kedvenc képe. Ahhoz a történethez, melyet most élek meg, közvetlenül nem kapcsolódik. Évek óta álmom volt, hogy eljussak Indiába. A képet Budapesten készítettem indiai ikertestvérekről. Ha minden a tervek szerint alakul az ő életüknek tanúja lehetek majd a jövőben is.
De most az előző bejegyzésben már említett Bogi egy esküvői fényképe valósította meg a régi álmot. Fruzsi rákattintva a középiskolai barátnő egy esküvői képére talált rám. Azon a kattintás által elindított történetnek különleges állomása, hogy most hogy itt lehetek, amikor Fruzsi és Jayesh házassága ma délben Keralában megköttetik.
Aki rendszeres olvasója blogomnak, Bogival már többször találkozhatott. Aki nem, az a weboldalon a mostanában menüpont alatt megtalálja őket a duplázás alatt. Igazából már tripláztak és akkor még nem is számolom a kis kitérőt, mellyel Csabit leptük meg szülinapjára. De a lényeg, hogy Bogival való ‘összeakadásunk’ érdekes karaktereket hozott az életembe.
Kati, jelen slideshow egyik szereplője megkért, felkért júniusi esküvőjük megörökítésére. Ám előtte csináltunk egy kis családi csapatépítést. A lányokat különleges testvéri kapcsolat fűzi össze és a családban is nagyon intenzív, meglepően tudatosan megélt érzelmek vannak. És hát ennek a fotózásnak a gyöngyszeme Nagypapi volt. Nem hiszem, hogy létezik olyan ember aki ismeri és nem imádja. Én is 10 perc után rajongtam érte. Alig várom, hogy folytassuk történeteiket remélhetőleg már esküvő előtt megkezdve más témákkal.
I used to beleive in coincidences. However, during the last few years I had so many that now I tend to beleive in fate. Lines of lifes cross each other just as a consequence of the way you have lived. Nothing really happens by accident. What were the chances to find me as a photographer for their wedding? Close to zero.
One afternoon I did some shopping in my favourite furniture design shop in Vienna. As I paid I mentioned the lady that I needed 20 more of the album I picked. Due to that question a few month later I photographed her as mother of the bride at a wedding in Budapest.
The bride grew up and lives in Austria the groom is from Sweden. My memories of that Hungarian-Swedish encounter on the 5th of September are pretty different from what many may remember. Most of the Hungarians try to forget that night when the two national team played against each other. That particular night a Hungarian woman married a Swedish man.
Coincidence? Fate? Luck?
I was thrilled to learn that they liked my work and wanted to have a session with me. When we agreed on combining their home and Manhattan as the location for their pictures I could hardly wait our time together. We spent hours walking, talking, posing. I must admit when taking pictures of a couple the more time we spend together the better the pictures are…
Lassabb internet kapcsolattal, vagy ha nincs quick time playered katt ide.
