Ez volt az a nap, amikor végre nem szorított az idő. Amikor helyszínbejáráson voltunk megnéztük a hajókat is (az első pár kép akkor készült). Gyönyörű volt a vízen a nap. A mi utunk pedig a naplementével ért véget. Vagyis ért volna véget, mert aznap nem sütött a nap. De mi esküvőfotósok ehhez azt hiszem hozzászoktunk, ritkán van az úgy, hogy minden egyben van. Tehát inkább élveztem az egzotikus kirándulást, a lehetőséget, hogy ‘kettesben‘ voltam végre velük, hogy Fruzsi ismét gyönyörű volt, hogy nem szorított az idő, hogy bármit kértem mosolyogva csinálták. És hogy itt a vőlegény nyugodtan átölelhette a menyasszony 
A kreatív fotózás hasonlóan zajlott az esküvőhöz. Elképzeltem előre milyen épületek, paloták, templomok kavalkádjában fogok fotózni, hogy alig tudok majd választani a helyszínek közül.
Nos ebből a kavalkád valósult meg. Keralának ebben a városában nem voltak paloták. Templomok lettek volna, de volt fesztivál is. Minden templom tele imádkozókkal. A gondolat, hogy ez még lehet jó helyszín ennek ellenére, átfutott az én európai agyamon is. Csakhogy az én menyasszonyom egy lett volna a sokaságban, hiszen száriban ment férjhez, tehát elvesztünk volna a tömegben. Így maradt a park és a vízpart. A vízparton sem volt annyira egyszerű. Fehér emberek vonzzák a nézelődőket, akik pár kép erejéig érdekesek, utána viszont vadászni kellett a szögeket, ahonnak ki tudtam szerkeszteni őket a képből. De nem panaszkodom, mert akármikor megnézem ezt a klippet, érzem a meleg tengert, látok egy ragyogó, nagyon fotogén menyasszonyt, jóképű vőlegényt, szerelmet, szerető családot.
Nem vagyok benne biztos, hogy a képek jól el tudják mondani, milyen is volt egy igazi dél-indiai hindu esküvő.
Bár előtte átbeszéltük a szertartás menetét, de ebben megegyezett a történet az európai esküvőkkel, nem minden alakul a tervek szerint. Az esküvő előtt az én fejemben is voltak elképzelések, hogyan fogom megörökíteni. Hogy minden apró részletet lefotózok, templomon kívül, templomon belül. Hogy rengeteg portrét készítek a vendégekről, a helyiekről, a templomi szolgáról.
Ehhez a szertartáshoz képest az itthoni szertartások akár milyen gyorsak is, lassúnak tűnhetnek. Mindig történt valami és a valamik nagyon gyorsan váltották egymást. Valamelyik résztvevő sétált, körbejárt, nyakláncot kötött, gyűrűt húzott, megint sétált, meggyújtottak dolgokat, virágot adtak át, szórtak, aláírtak, áldásért mentek. Ezek számomra rejtélyes sorrendben, ám igen sűrűn váltakozva történtek.
Ezt fejelte meg a helyi kollégák lelkes hada, fényképezőgéppel, videóval, fix fényű lámpával, derítőlappal, amatőrökkel kompakt kamerával.
Az, hogy dél volt, kb 40 fok, rengeteg mécses felett, a fix fényű lámpák alatt már csak a ráadás volt. De én nem panaszkodhatom, hiszen Fruzsi a 6 méteres száriban, Jay a hosszú ujjú kabátban fantasztikusan csinálták végig.
A lakodalom pedig a fogadás volt. Jöttek sosem látott unokatestvérek, rokonok rengetegen.
Hogy miért nincsenek gratulációs képek? Vagy miért nincsenek táncos képek? Ez egy igazi tradicionális dél-indiai esküvőn nem szokás, ahol az esküvő a menyasszony befogadásával ér véget.
Szóval fotóztam amit láttam és bíztam benne, hogy sikerül képekben is megjeleníteni azt a színes kavalkádot, amit ott átélhettem.
Decemberben volt egy utalás erre a történetre. A sok éves álmomról mely megvalósult tavaly karácsony előtt.
India más volt, mint vártam, talán azért mert Kerala kicsit más, mint az utiképeken általában Indiából láttam. Itt nem láttam a gazdagság-szegénység olyan fájdalmas és egyben lenyűgöző végletét. Ez a tartomány Indián belül fejlettebb, így aztán a félelmeim, hogy a nyomoron túl nehéz lesz a szépet látnom, vagy hogy beteg leszek nem valósultak meg. 4 fantasztikus napot tölthettem kint, különleges embereket, szokásokat, tájakat felfedezve.
Ez az első slideshow az esküvő előtti képeket, a helyszínbejárást és a készülődést dolgozza fel.
Azt hiszem az éven belüli fényképezőgépem elé kerülési versenyt Bogi nyerné. Valamit mindig kitalál, hogy jó legyen őt fotózni. Most például nagyon édes pocakot növesztett és az őrült ötletemtől, hogy ezt havazásban fotózzuk nem szaladt el.
Így aztán összehoztunk valamit, ami mind a kettőnknek új volt…
Nekem a hagyományos slideshow verzió tetszik jobban, neki pedig a videóváltozat, ezért ebben a bejegyzésben mindenki kedvére válogathat 
Szerintem kislány
Most először voltam az Arénába az esküvő kiállításon. Egyből a közepében találtam magam egy csodaszép standon.
Nem tudom, hogy hoz-e a kiállítás nekem munkát. De nagyon jól éreztem magam. A standon a ruhák (Kretskó Creations), a dekoráció (Rozsondai Attila) olyan hangulatot varázsolt körém, hogy már ezért öröm volt kimenni. Sok kollégával beszélgettem, ami szintén élmény volt számomra. Azt hiszem, mind látogató, mind kiállító szempontjából a kérdésre, hogy megéri-e kimenni egyforma a válasz. Ha nyitott voltál, megtalálhattad miért jöttél…
