You are currently browsing the archives for március, 2010.
Miért jó kollégákat fotózni?
Ez a kettő (Bogi és Isti) az átlagnál is őrültebb, lendületesebb, csak úgy mint a munkájuk (Photoplanet).
Egy kis bemelegítés a szezonra, ismét menyasszonyruhák, koszorúslányok, virágok. Ami más volt, most modellek, képek más jellege, a hangsúlyok. Ritkán kirándulok a divat világába de mikor a téma ilyen közel áll hozzám, nem esik nehezemre. Amiben ez más volt, a csapatmunka, az összejövetel hangulata. Sokan voltunk, igazi hangulata volt ennek a napnak.
Pár évvel ezelőtt nem tartottam a céges rendezvényeket kreatív megbízásnak. Az utóbbi idők állandó késztetése, hogy bármit is fotózzak próbáljak nem sablonokban gondolkodni, ide is beférkőzött. A megrendelők is változtak, örülnek, ha nem kizárólag dokumentáló, tradicionális képeket kapnak. Így az a kellemes változás állt be, hogy most már ezeket a megbízásokat is nagyon élvezem.
Ez egy vidám csapat éves konferenciája volt.
Miközben a slideshowhoz válogattam a képeket azon gondolkodtam, hogy vagy nagyon jó fotós vagyok, vagy ez a gyerek annyira szép, hogy akármit csinálok róla az annyira tetszik, hogy elhiszem, hogy tudok fényképezni.
Mivel Lara minden kétséget kizáróan gyönyörű, így a második verziónál maradtam. Bár azt hiszem, hogyha csúnya lenne azt sem venném észre. Az hagyján, hogy mini, hogy kislány, hogy nagy egyéniség, de a mamája az egyik legjobb barátnőm. Így aztán kizárt, hogy ezeket a képeket valaha is tiszta, kritikus szemmel, nem elolvadó szívvel tudjam nézni.
Különösen úgy, hogy a ritka találkozások miatt, az a kevés idő, amit együtt töltünk, az mindig nagyon intenzív élmény számomra. És mindig hiányérzetem van utána. Valahogy sosem elég. Ha ezek a képek nem lennének, el sem hinném, hogy itthon jártak.
Aki csak a blogomat olvassa, annak ez is új lesz: az őszi találkozónk…
Ritkán írok hosszabban, többnyire a képekkel mesélek. Ha elkezded olvasni ne hagyd abba a felénél, mert a lényeg a végén van…
Minden februárban leszek egy évvel idősebb.
Ez az a hónap, amikor legkevesebbet fotózom, tehát kicsit több időm van, hogy rendszerezzem a képeim, talán a gondolataimmal együtt. A napokban láttam egy filmet amiben a blogírás megváltoztatta egy lány életét. Az enyémet a fotózás változtatta meg, de hiszem, hogy ennek a folyamatnak már jó ideje (hihetetlen, hogy már több mint 2 éve) a blog szerves része.
A filmben a lány nem csak a jó dolgokról írt, hanem a nehézségeiről. És nekem ez tetszett. Elgondolkodtatott és adta az ötletét ennek a bejegyzésnek. Hiszen minden alkalommal mikor írok pár sort egy eseményről, egy párról, egy pillanatról, csak a jó dolgokat emelem ki. Ígyekszem mindenben a jót látni, de a szövegeket visszanézve olyan, mintha mindig minden csodálatos lenne. Az egész képet egyben nézve az is, de a részletek árnyaltabbak.
Ez az utolsó bejegyzés az útról. Ezek a képek itt ott már szerepeltek, de van egy két pillanat benne ami igen kedves számomra.
Már sok helyen láthattátok, hogy D. Nagy Kriszta (LaMemoire.hu) is kint volt ezen az esküvőn. Ha bárki egy pillanatra elbizonytalanodna, hogy miért kell ennyi kép mellett még videó, az nézze meg a beharangozó videót.