Ez a szmog valahogy rám is rámült. Itt van egy csodálatos anyag, én meg nézegetem, valahogy olyan valószínűtlenné vált. Tuti nem jó, hogy megint elcsúsztam egy évszakkal…
Olyan ez nálam, mint a lakberendezés. Tavasszal fehér lakást csinálnék, könnyed színekkel, ősszel meg ki sem másznék a sötétbarnából jó telt színekkel keverve.
Ám ez van, én csúsztam el, így most még jó két nyári hónap jön a blogon. Mire őszbe fordulunk, szépen eljön a tél is. Ott azonban visszafogom magam, úgyhogy tavaszra visszaállhat egy kellemes egyensúlyi állapot. Mondjuk ez a diszharmonia csak átmeneti, visszaolvasva teljesen mindegy, mit mikor rakok fel.

Ágiékkal amúgy sem szaladnak a dolgok. Másfél évvel az esküvőjük előtt találkoztunk először. Ezt a sorozatot pedig kétszer mosta el az az eső. Így nézve az anyagukat végül is nem tudom mennyire információ ez. Hiszen napsütétses, édes, kedves, szerelmes klippjük lett.

Hogy miért volt ez a sorozat az én kedvemre? Mert olyan volt, mint amit én imádok eljegyzési sorozatoknál. Kitalálják mit szeretnének, hova szeretnének menni, mi szól róluk és nem bonyolítjuk túl. Kedves, emberi, szerethető. Az ő egyik törzshelyük, számomra új volt, izgalmas, hangulatos.

Az esküvői sorozatuk félig-meddig kitalálva. Nem mesélem el előre, de nagyon várom

de már hónapok óta bennem van ez a történet
tépelődök a sorsukon
hiába
annyi csodálatos érzelmet érek meg, a szerelem végével ritkábban találkozom
lehet, hogy sokszor naiv vagyok, tudom, hogy mindenben ott van az elmúlás, csak annak ideje és módja más

ezt a párost láttam
szerelembe esni
szerelemben lenni
szerelmükből kiszeretni

nem az én dolgom? ne szóljak bele? miért bírálok? miért mondok véleményt?

leginkább azért írok róla, mert a szívem hasad ezért a kapcsolatért
20 évvel ezelőtt élnek, hiszem, hogy Edina és Ádám már házasok lennének és boldogan élnének életük végéig
valami van ebben az űzött világban, ami tovább tol embereket, ami miatt nem tudnak ott megállni ahol kell

persze, tudom, hogy ha két ember között nem úgy alakulnak a dolgok nem szabad összeházasodni
de most úgy érzem nem közöttük volt a hiba
hanem ez a furcsa világ, lett ennek a szerelemnek a sírköve

ahányan vagyunk annyi véleményünk van a témáról
nem akarok senkit meggyőzni
senkit megbántani
nem akarok senki hibáztatni
csak a képeket nézve nem tudom elhinni, hogy a második fotózásuk után egy hónappal ez a szerelem már nem létezett többé…

Edina&Ádám from timeapictures on Vimeo.

This story in itself is out of the ordinary. Yet, it is not what makes it so special, heartwarming for me. That evening on the Bahamas gave more than I had anticipated. I have never had an e-session that qualified so perfectly for an engagement session. Jason proposed just the day before I met them Apart from being very photogenic they were open to show their love to us from the first moment. Us, because Kriszta (La Memoire) was an active part of this evening.
I did not expect them so easygoing, so free. I did not expect to have such a perfect sunset. I did not expect to be overwhelmed with love…

I beleive there are attractions, the lines meant to be crossed. This is a picturesque example of my belief:

Ez a páros már sok mindent megélt. Nem együtt. Hosszabb útjuk volt, mire egymásra találtak. Az aki nagyobb mélységeket és az előttük levő magasságokat megéli tudatosabb, gazdagabb lesz. Azt, pedig, ha a tiszta szerelmet újra átélheti nagyon értékeli. Ami köztük van, azt hívom én a nagybetűs szerelemnek. Az egymás iránti vonzásuk szinte tapintható volt.
Ha egyszer eljutok a weblap frissítésig, akkor ők kerülnek majd fel, mint csak úgy, a szerelem kedvéért fotózott anyag. Nem látom tisztán a képeket. Nem tudom megmondani, hogy tényleg nagyon jó sorozat-e, vagy azért érzem annak, mert ott voltam velük, bevontak abba az érzelembe, amelytől ők annyira boldogok. Ahányszor végignézem a képeiket mindig érzem azt, ami ott volt, ezért nem látom objektív szemmel a képeket. De már kezdem lassan feladni. Ilyen vagyok. Hagyom magam vonzódni, érezni.

Az is erősíti ezt vakságot, amivel a képeiket kezelem, hogy ők azért is jöttek el erre a sorozatra, mert szeretik a képeimet. Nem volt szó esküvőről, eljegyzésről. Csak a szerelem és a fotók voltak az apropó.

A történet azonban folytatódik a slideshow után is. Legutóbb Annamarival azért találkoztunk, hogy időpontot egyeztessünk az esküvőjükre. Két dologhoz ragaszkodott, a májushoz és hozzám. Így az ő esküvőjük egy pénteken lesz. Szerintem aki megnézi a slideshowt elhiszi nekem, hogy nagyon várom már…

Az nagyjából a fotózás közben derült ki, hogy tudatlanul belecsúsztunk ebbe a hangulatba mindenféle kellékek nélkül. Általában nem szoktam ismert zenét használni slideshowhoz, de ezt most nem tudtam kihagyni Pláne úgy, hogy Levi is imádja ezt a zenei világot…

Eszti&Levi esküvő előtt from timeapictures on Vimeo.

Sokszor elgondolkodom rajta, hogy vajon meg tudok-e felelelni ezeknek az elvárásoknak? Valóban képes leszek olyan képeket készíteni, amire vágynak? Ezek a kérdések nem csak velük kapcsolatban jönnek fel.
Nem sajnálják, az időt, a pénzt, az energiát. Jönnek, megállnak előttem és akkor és ott nekem meg kell mutatnom azt, amit ők éreznek.

Szilvi és Domi esetében ez a körülmények miatt még erősebben kirajzolódott. Több száz kilométert utaznak, csak a fényképekért. Az, hogy másnap nem esett az eső azt hiszem szinte sorszerű volt. Egyszerűen ez nekik járt. Én meg csak elmerültem bennük. Sétáltunk, beszélgettünk, kattogtattam, jól éreztem magam. Élveztem minden pillanatát annak, ahogyan ők egymást szeretik. Mert az a képeket nézve nem is kérdés.

A lenti képet, hogy velük csináltam meg szintén sorszerű. Valahogy úgy érzeztem ott, ez vagyok én. Egy tükör, ami megmutatja mások érzelmeit.

A zene is az egyik kedvencem. Szomorúnak tűnhet, de számomra kedves.

Szilvi, Domi, és sok más kedves kamerám elé kerülő alany. Köszönöm a bizalmat!

Kriszta és Levente nem bonyolította túl a házasságkötést és egy hétköznap délelőtt kimondták az igent. Ezt még meg tudom érteni. De hogy egy fotózással sem örökítették meg azt a napot, azt ami köztük van, azt már kevésbé. Így ez a sorozat egy kicsit esküvői sorozat, eljegyzési stílusban, nászutas helyszínen. És amiért munka az az ok, hogy mi ketten (hárman) decemberben a tengerpartra vetődtünk. A másnapi esküvőhöz kerestünk helyszínt. Ha már ott jártunk, előfotóztuk a helyszínt – utófotoztuk az ő történetüket.

Krisztáról még fogtok hallani, hiszen én is nagyon várom már, hogy mit videózott Indiában. Mert ez a tengerpart Keralában volt, ahol együtt dolgozhattam és igen, ez a lány az, aki videózott. Furcsa csavara a sorsnak, hogy még sosem dolgoztunk együtt, de már annyi jót hallottam a kollégáktól róla. Nem apróztuk el, elsőre 4 napot töltöttünk együtt. És milyen fantasztikus 4 napot!

Lassabb internet kapcsolattal, vagy ha nincs quick time playered katt ide.