Ha bizonytalan is vagyok, mit hoz a 2012, abban biztos lehetek, hogy kerek évfordulókat 
Lesz, 30-40-50-60-70 éves a közvetlen környezetemben, rokonaim, barátaim között. Anyukám, nagynéném, szomszédom, kollégáim, barátaim és jó magam is ebbe a díszes társaságba tartozok.
Úgyhogy gondoltam egyet, így évindítónak egy szülinapi slideshow pont jó is lesz.
Ennek a leányzónak én voltam a 20. szülinapi ajándéka. Nagyon jó két órát töltöttünk együtt. Úgyhogy szerintem örült neki. Én biztosan.
20 éves.
Épp fele annak ami én vagyok. Már nem sok emlékem van arról, hogyan is néztem ki.
Lehet, hogy elő kellene szednem a fényképeimet?
Neki nem lesznek ilyen kérdései, vajon milyen volt 20 évesen.
Egyértelmű.
Csodaszép, kívül-belül.
És ez most már az örökkévalóságnak is megörökítődött…
A sümegi fotósfesztiválon az előadás közben Csaba épp Zsófiról mesélt. Vagyis arról, amiben ő a kivétel.
Itthon nincs igazán hagyománya annak, hogy valaki csak úgy csináltasson magáról egy sorozatot. Csak azért mert éppen úgy gondolja, jó lenne.
Zsófi lediplomázott.
Fiatal.
Szép.
Ennél több nem is kell egy portrésorozathoz.
Neki meglesz az az emléke arról, milyen is volt szépsége teljében.
Belecsúszott a szezonba, zűrös volt összehozni. Most válogatva örülök neki igazán, hogy sikerült. Van valami abban, mikor slideshow-ig jut egy anyag. Valahogy ott érik össze. Amikor megnézek egy slideshow-t akkor látom először igazán az anyagot, akkor már nem kell ízeire szednem. Akkor érzem először hogyan is sikerült. Persze az is hozzájárul, hogy a zene is kölcsönhatásba kerül a képekkel és innen már nem csak az én munkám, gondolataim, érzéseim vannak benne.
Ezt a sorozatot nézve pedig talán először egy ici-picit sajnálom, hogy az én életemből ez kimaradt.
Így amit lehet, a másik oldalon pótolok
Posted november 3rd, 2011. 2 comments