Jaksa Tímea – blog – Tímea Jaksa

Próbálom felidézni, mikor volt az utolsó alkalom, hogy ez megtörtént velem. A digitális világban biztosan nem. Az pedig azt jelenti, hogy 2003 óta tuti nem. És azelőtt sem igazán áll össze a kép, hogy melyik esküvőn lehetett az utolsó, hogy úgy vettem részt, hogy nem én fotóztam. Hát furcsa is volt nagyon. Délelőtt volt egy másik esküvő, mégis csak szezon van Annak története hamarosan, az sem volt átlagos.

Délután azonban ott álltam a templomban teljes harci díszben (ruha amiben simán fekhetek a földön, két kamera az oldalamon, hátizsák a közelben). Néztem a kollégát a szertartás alatt. Meg a gratulációnál. Úgy kb. 1 óra után hátradőltem, áttekertem mind a két gépem jpg, fekete-fehérre és elkezdtem játszani. Meg beszélgetni, meg enni és persze táncolni. Azt hittem nehezebben fog menni. Hogy ideges leszek, hogy én nem így csinálnám. Valóban másként csinálom, de Daróczi Csabi ott volt mindenütt, lefotózott mindent. Aki ismeri a munkáját, az tudja, nem is akárhogyan.

Szóval köszönöm ezt az élményt neki és nektek is Edó és Attila!!! Sok boldogságot!

Múlkoriban kérdezte valaki, hogyan lehet, hogy nem unom ezt a sok menyasszonyt. Igazából számomra ez értelmetlen kérdés. Az egy dolog, hogy a lányok menyasszonyruhában vannak. Mind más történet. Vannak esküvők, melyek hasonlítanak helyszínben, vagy időbeosztásban. De mind más történetet mesél nekem. Ám ez az esküvő minden eddigitől eltért.
Zsuzsa és Zoli ma délután 1-kor házasodtak össze. Most a Rómába tartó gépen ülnek, nászútjuk első pillanatait élvezve. Mitől titkos? A rokonság, a barátok ebből a képeslapból értesülhettek ma a nagy eseményről.

A mai nap 11-en (ebből 3 a videós, az anyakönyvezető és én) lehettünk ott a nagy pillanatnál, melyen:
“Így kéz a kézben mi eddig szerelem volt,
törvény már.”

Íme a sorozat, melyből végül a kedvencük a képeslapra került:

Belelátva picit a történetbe azt kell mondjam, ennek a párosnak ez volt az útja. Különleges, más, de valahol ugyanaz: esküvő és szerelem!

Zsuzsa&Zoltán from timeapictures on Vimeo.

Ez az április igazi nemzetközi kavalkád lett nálam. Volt skót, indiai és norvég esküvő.
Elindult hát a 2010-es szezon.
Számomra húsvét szombattal, ami már önmagában nem hagyományos. A páros Zsuzsa és Zsolt, nevüket látva jogos a kérdés, miért Skócia.
Zsolt jelezte egy fél éve, hogy mi lenne, ha skype-n beszélnénk meg az esküvő részleteit. Mondtam, hogy nem annyira szeretem, inkább majd személyesen. Utána aztán átgondoltam a dolgot, mivel kiderült, hogy nem itthon élnek és esküvő előtt pár nappal jönnek csak haza. Szóval az interneten keresztül rajzolódott ki számomra a történetük, melyben bár a szereplők magyarok, de ezen kívül minden Skóciához kötődik. Sok éve már, hogy kint élnek, nem is készülnek haza. A klip végén egy pici betekintés is van arra, hogy mi az, ami ezt a párost összehozta. Különleges élmény volt ezt a táncot, igazi autentikus formában látni.

És igen, előre szóltam a vőlegénynek, hogy úgy készüljön, szoktam a földön fekve fotózni
De már az öltözködésnél kiderült, hogy nem fogok tudni kompromittáló képet készíteni…

Zsuzsa&Zsolt wedding from timeapictures on Vimeo.

Az első találkozón alakul ki, hogy valakivel hogyan tervezzük az esküvői kreatívot.
Beatrix-szel és Attilával az esküvőjük napjára terveztük. Az ő sorozatuk már régen felkerült a blogra. Mivel Beatrixot sok másik menyasszonyhoz hasonlóan csak a templomban látta a vőlegény először az igazi menyasszonyi ruhában, ezért a szertartás előtt csak játszottunk egy kicsit. Utána viszont a sűrű esküvői program miatt már csak itt-ott pár perc maradt. És ezt valahogy éreztük utána, hogy ebben a történetben bizony bennemaradtak a képek. A tavalyi év utolsó napfényes délutánját töltöttük el. Összegyúrtuk az ő helyszín elképzelésüket (régi, kövek, falak) az én víziómmal (modern, fém, üveg) egy sorozattá. És végre összeállt az anyaguk azzá, amiről elmondhattuk, hogy az ő történetüket én így láttam…

Tavaly kezdődtek a csak kreatív fotózások. Érdekes feladat egy párral eltölteni úgy pár órát, hogy közben az esküvőjükön nem vettem részt.

Nehéz, mert nem ismerem őket annyira, mint azokat, akiket a napjukon végigkísérek. Azt hiszem ilyen lehetett régen a fotósok élete, akik egy-egy szombaton sok páros beállított sorozatát fotózták óránkénti váltással. Nagy a kihívás, hiszen kevesebb idő alatt kell egy párossal összehangolódni. De nagy megtiszteltetés, hogy ezekért a képekért, újra öltöznek, újra sminkelnek és esetleg utaznak is. Bár elképzelhető, hogy szombaton már ezt valamilyen formában végigcsinálták.

Ugyanakkor könnyebb, mert nem vagyunk hely és idő szűkében, bármely napszakban fotózhatunk.

Szilvia és Péter anyaga is egy ilyen történetet mutat meg. Még tavaly a szezon végén készültek képeik.