Tímea
Itt volt az ideje, hogy ide is írjak pár új sort.
Bár a bemutatkozásokkal még mindig hadilábon állok.
Inkább leírom, miért is írok, miről is írok.
Azért indult ez a blog, mert azt mondták a kollégák, blogot írni kell. És én elkezdtem. Szépen sablonosan. Aztán rájöttem, hogy ezt én is unom. Miért várom, hogy másoknak tetszen? Így szép lassal levetkőztem a sablonokat és elkezdtem arról írni, ami nekem fontos volt, amit éreztem, ami nyomot hagyott bennem.
És elkezdett működni.
Elkezdtem élvezni.
Mára a bejegyzések írása része lett az életemnek. Gondolkodom rajta, formálom, egyik jön a másik után.
Sokat jelent, hogy látom a statisztikát.
Tudom, csak számok, de számok mögött emberek bújnak meg.
Olvasók, ismerősök, ismeretlenek, kik mind arra késztettek, hogy újat hozzak.
Igyekszem. Szerencsés vagyok, olyan emberek vannak mellettem, körülöttem, olyanok keresztezik az utamat, kikről írni öröm, néha szomorúság, néha küzdelem. Ám mindig sok érzelem. És ez az ami engem mozgásban tart, a blogot pedig szinte írja magát…
