Van a kreatívokban valami nyughatatlan. Valami állandó késztetés, hogy újat alkossanak. Az új alkotása pedig nem azt jelenti, hogy a szokásos kereteiken belül teszik azt. Hanem írják át a saját kereteiket időről időre.
Szilvia talán az egyike a legkarakteresebb alkotóknak akiket ismerek.
Álmodott egy boltot. Mindannyian álmodozunk. Ám kevés álom képződik végül le. Legalábbis az enyémekből biztosan. Attól még tesszük rendületlenül.
Ez az álom azonban megvalósult. Nem lehettem-lehettünk ott a megnyitón. Én karácsonykor jutottam el először, hogy megnézzem az ő kis-új világát.
Így nézett ki akkor:
Most amikor január végén eljutottunk hozzá csapatszinten is, így várt bennünket:
A szalon pedig a karácsony nélkül is csodálatos hangulatot árasztott…
Szilvi, gratulálunk, csodálatos dolgot alkottál ismét. Megyünk még. :)))
Leave a reply